A Nagypapáim:

 

Mindkét Nagypapámnak jelentős szerepe van abban, hogy autóversenyző lehettem!

Apai Nagypapám egész életében hivatásos sofőr volt, több millió km-t vezetett balesetmentesen, amit ebben az időben fém plakettekkel díjaztak 500.000 km-enként. Neki ebből jó pár darab volt a saját 1200-as piros Zsigulijának a műszerfalán kirakva! Imádta karbantartani az autóját, mindig festegette, takarította és alvázvédővel  védte, ami rám már akkor nagy hatást tett. Rendkívül nyugodt és szabálytisztelő ember volt, de ennek ellenére  vezethettem az ölében már 4-5 éves koromtól kezdve. Később az utcájukban odaadta az autóját, hogy nyugodtan próbálgassam, persze csak ésszel! Én mindig éltem a lehetőséggel, de nem mindig ésszel :) !

Anyai Nagypapám rallye kedvelő és rallyra járó ember volt, aki mindent tudott erről a sportról. Mivel nem volt egy aggódós ember, rendszerint az Ő Trabantjával gyűjtöttem a tempósabb kilométereket a Gödöllő melletti erdőkben (Nagytarcsa-Nagytarcsa gyorsasági). Vele táboroztunk először a Bakonyban és a Salgó rallyen, amiből családi hagyomány lett. Keménységre és vakmerőségre nevelt, ezért  félek kevésbe az átlagosnál a sebességtől és a kihívásoktól. Talán Ő az igazi oka annak, hogy valóban autóversenyző lettem. Sajnos az igazi sikereimet egyikőjük sem élte meg, de remélem büszkék Rám! 

Köszönöm nektek, hogy bíztatok bennem és célt adtatok számomra!